Magyarországra, ahogyan a világ szinte minden országra óriási megpróbáltatásként zúdult rá a koronavírus-járvány. Valljuk be, szinte mindannyiunkra váratlanul. Az életet habzsolók és a hatalom mániákusai kezdetben megpróbálták elhessegetni maguktól, pedig sokan és sokszor elmondták, hogy ez, sőt ennél rosszabb, bármikor jöhet. Eljött, itt van, és sajnos sok embert közvetlenül vagy közvetve megölt, vagy meg fog ölni. A járvány társadalmi-gazdasági hatásásait sokan elemzik, hogyan azt is, hogy a járvány után – mert egyszer vége lesz – hogyan változik meg a világ és mindannyiunk élete, gazdasági és egyéb viszonyaink.
A járvány utáni Magyarország helyzetét a világfolyamatok, a járvány idején meghozott döntések és intézkedések, a lakosság bizalma és viselkedése alakítja. De meghatározó lesz az is, hogy a járvány és következményeinek tapasztalatai alapján – ideértve a személyes, de a vélt és a média által megjelenített tapasztalatokat is – a választópolgárok az ország politikai vezetését szavazataik révén milyenné alakítják majd.
A világfolyamatokra kevés befolyásunk van. De még hazánk vagy lakóhelyünk fontos kérdéseinek eldöntésével is megbíztuk választott képviselőinket. Saját döntéseiért és szavaiért azonban most is kinek-kinek vállalnia kell a felelősséget. Most mindenki akkor jár el felelősen, ha döntéshozóként a közösség érdekében a legjobb döntéseket hozza, állampolgárként pedig betartja a szabályokat. Ugyanakkor éppen a veszélyhelyzet mutatja meg igazán, mennyire vagyunk alkalmasak és képesek a közösség érdekei szerint felelősen dönteni, vagy éppen fegyelmezetten viselkedni.
A járvány hatásainak csökkentéséhez mindannyiunknak hozzá kell járulnunk. Felelősségünk azonban messze nem azonos. Azoknak, akikre rábíztuk a döntéshozatalt, nagyobb a felelőssége, annak, vagy azoknak pedig, aki, vagy akik minden döntéshozatalt magukhoz ragadtak teljes a felelősségük. Drukkolunk, és fegyelmezetten segítjük, hogy az egyének és az ország a legkevesebb bajjal jusson túl a járványon és hatásain, de sokan figyelik félelemmel és aggodalommal, hogy őszinték-e és tényleg mindent megtesznek-e a döntéshozók, és tényleg mindent azért tesznek-e, hogy csökkentsék a bajt.
A járvány hatásai összetettek, hatásainak csökkentése összetett feladat. A megoldáshoz sem a „Kinek kellene még és hányszorosára emelni a fizetését” kampány ötletek, sem a társadalmi tehetetlenséget előidéző és növelő, a hatalom és a források még szűkebb körbe való koncentrálását jelentő látszatintézkedések nem elegendőek. A hatóságok és az emberek együttműködéséhez pedig bizalom kell.
A bizalmat – vagy, ami maradt belőle – azonban súlyosan rombolja, hogy a kormánynak „van ideje”, hogy a pártpolitikai szempontot az emberek érdekei elé helyezve kiharcolja a – demokráciában soha sehol nem alkalmazott – határidő nélküli rendkívüli jogrendet. Arra is, hogy zűrzavaros szabályozással a helyi közösségek vezetőitől megpróbálja elvenni éppen azt a felhatalmazást, amit önmagának a parlamenti többséggel megszavaztatott. Még arra is, hogy háborús retorikával – noha nem háború van, hanem járvány – az emberek figyelmét elvonva jelentős, vagy éppen szánalmas gazdasági előnyöket biztosítson egyeseknek, vagy éppen pótcselekvésként a parkolást szabályozza.
A kormány minden döntést, ezzel minden felelősséget magához vont. Ennek megfelelően a következményekért is minden felelősség a kormányé. Az ellenzéki pártoknak, az önkormányzatoknak, a civil szervezeteknek, a közéletben megszólalóknak a megszólaláson kívül kevés eszköze maradt. De meg kell szólalni, és felelősséggel kell megszólalni is.
A koronavírus-járvány tragikus hatásainak csökkentése leegyszerűsítve két azonnali cselekvést igénylő feladatot jelent: emberek életének megmentése és a társadalmi-gazdasági működőképesség fenntartása. Az első feladatnak azonban két része van. Az első a megelőzés és a gyógyítás. A második, szociális feladat, mert honfitársaink százezreinek nincs sem jövedelme, sem tartaléka (pénze), hogy fenntartsák életfeltételeiket, és ez sajnos szintén emberéleteket veszélyeztet.
A megelőzés és a gyógyítás egyik legfontosabb feltétele a gyógyító megelőző munkában résztvevők védőfelszerelésekkel való tényleges ellátása. A kormány bizonyára tesz erőfeszítéseket ezen a téren, de ezt olyan hivalkodva, „mi védünk meg mindent” kampány-stílusban teszi, hogy a józan embereknek komoly kétsége támad, hogy igazat mondanak-e. A kormányt érő minden kritikára hisztérikusan reagáló kormánybarát média a kormány minden intézkedését hősi, már-már történelmi tetté igyekszik magasztalni, ami csak növeli bizalmatlanságot.
A megelőzés és gyógyítás másik fontos feltétele a nyilvános szabályok szerinti, a lehető legszélesebb körű tesztelés, és pontos tájékoztatás, amely megteremti és növeli a bizalmat, amelyre most égetően szükség lenne.
A megelőzéshez tartozik a lakosság védőfelszerelésekkel, maszkokkal, kesztyűkkel, kézfertőtlenítővel való ellátásának kormányzati elősegítése. A magabiztos, vagy éppen ellentmondásos nyilatkozatokkal szemben a gyakorlati tapasztalatok itt is vegyesek. Pedig a bizalom itt is alapvető. Ha az emberek bíznak abban, hogy igazak a biztonságos ellátásról szóló hírek, akkor kevesebb lesz a kampányszerű felvásárlás, ami ténylegesen segíti a folyamatos ellátást.
A járvány terjedését a fizikai távolságtartás, a személyes érintkezések elkerülése hatékonyan csökkenti. A lakosság többsége be is tartja az erre való felhívást. Az utcán, vagy éppen a budai piacokon megjelenő – mutatóújukat mozihősként a géppisztoly ravaszán tartó – katonai rendészek persze inkább megütközést váltanak ki, mint biztonságérzetet.
Egy politikai pártnak vagy egy kormánynak az emberek valódi problémai megoldására törekvését, a nemzeti összetartozás, a szolidaritás, az együttműködés iránti elkötelezettségét nem nyilatkozatok, nem szimbolikus intézkedések, hanem tettek alapján ítélhetjük meg igazán még a mai média uralta viszonyaink között is.
A járvány utáni Magyarország – reméljük – sokat tanul a mostani nehézségekből és pontosan fog emlékezni a tettekre és a szavakra. Minél hamarább lép ki a politika a látszatmegoldásokból, és még inkább a mindenből – még a tragédiából is – egyéni politikai és gazdasági hasznot szerezni kívánó logikából, annál kevesebb embert veszítünk, és annál hamarabb leszünk túl a mai nehézségeken. A járvány után sokak szerint új világ jön. Szerényebb, a természethez nagyobb alázattal viszonyuló, egymásra jobban figyelő. Szakmailag – ha tetszik tudományosan – megalapozott közösségi, politikai döntésekkel, a döntéseket szakmai javaslatokra építő kormányzással.